M. L. Eperke ezúttal a könyvírás világába kalauzol el minket: az alábbi blogbejegyzés azoknak szól, akik szeretnének elindulni egy olyan rendkívüli úton, amely legvégül akár a saját műveik megalkotásához vezethet. Eperke eddigi tapasztalatait alapul véve, Az Ősi erők gyermekei c. könyvének tükrében mesélt a könyvírás egyes folyamatairól, illetve olyan alapvető szempontokról, mint az ötletelés koncepciója, a vázlat kidolgozása, a cselekmény megformálása és a szövegalkotás.

Hogyan is kezdjünk neki egy történet megalkotásának?

A történetalkotásban elsődleges szempont a megfelelő ötlet kidolgozása, hiszen egy meggyőző és izgalmas ötlet adja az elbeszélés alapját. Inspirációképp szolgálhat az íráshoz bárminemű személyes tapasztalat, különböző események/történések/helyszínek és természetesen az olvasás is. Eperkére sokszor akkor törnek rá a legizgalmasabb ötletek, amikor vezet vagy amikor éppen fürdik :). – A múlt heti blogbejegyzésben részletesen beszámolt arról, hogy mit is tesz ilyenkor annak érdekében, nehogy kárba vesszenek az értékes gondolatok.

Tehát mivel egy jó ötlet olykor a legváratlanabb időben jut az eszünkbe, nagyon fontos, hogy mindig legyen lehetőségünk arra, hogy feljegyezzük a gondolatainkat, mielőtt elfelejtenénk azokat. Később ezt többször megköszönjük majd magunknak :).

De mi lehet az, ami még az ötletelésnél is fontosabb? Mi a könyvírás folyamatának nulladik pontja?

„Talán a szándék. Lehet közhelyesen hangzik, de valóban így van. Az, hogy meglegyen benned az, hogy bármilyen akadály is ütközik elém, én befejezem a könyvet. Bármennyire is bonyolultnak és nehéznek tűnik a tizenötödik fejezetnél, kibogozom a szálakat és annyi időt adok neki, amennyi csak szükséges. Hogy amint kész lesz a könyvem, készen akarok állni, hogy megmutassam a világnak, bármennyire is kezdőnek érzem magam vagy bármennyire is lehetetlennek tűnik. Mivel lesznek emberek, akiknek tetszeni fog és lesznek emberek, akik támogatnak majd. El kell hinni, hogy a következővel, az azutánival és az azutánival még könnyebb lesz. Egyre könnyebb, szóval ezért mondhatom azt, hogy a szándék. Ezenkívül az ambíció is nagyon fontos. Mármint azoknak, akik ki is szeretnék adni a könyvüket és nemcsak maguknak írnak. Akik maguknak írnak, azoknak is a szándék a nulladik pont, hiszen igazából mindegy mi az a belső erő, ami hajt minket, ami fontos, hogy meglegyen a kellő motiváció, hiszen valójában az a kulcs ahhoz, hogy végigvigyünk egy történetet.”

A továbbiakban tételezzük fel, hogy elszántak vagyunk és még egy szuper ötlet is van a tarsolyunkban. De hogyan tovább?

Most következik az előtervezés és a vázlatolás, hogy a cselekmény valóban magával ragadó legyen, így ösztönözve az olvasókat arra, hogy lapozzanak tovább és tovább. Ki kell dolgozni a történetet, a karaktereket, a feszültséget, a konfliktusokat, illetve azokat a cselekményszálakat, amelyek mind-mind előreviszik az elbeszélést.

Mennyi előtervezés szükséges ahhoz, hogy ténylegesen el lehessen kezdeni írni a történetet? Neked milyen tapasztalatod van a vázlatírással?

„Ahogy én gondolom, ez minden írónál más lehet. Én, aki négyszer írtam át Az Ősi erők gyermekeit, mire ténylegesen Az Ősi erők gyermekei lett belőle, azt gondolom, hogy mostanra sokat tanultam (és talán még most sem érzem tökéletesnek a módszeremet). Az Ősi erők gyermekei nem egy átlagos történet, amit kitaláltam, majd ezután meg kellett tervezni. Ezt kitaláltam, megírtam. Majd újból kitaláltam. Újból megírtam... és így tovább. A második rész már nem tartott ilyen sokáig, hiszen az első részt 14 éves korom óta csiszolgattam. Így a továbbiakban a második részből indulok ki (ami szintén kicsit csalás, mert azt nem kellett felépítenem teljesen az elejéről :)). […] Először is, kitalálom mit szeretnék a könyvbe. Mindig pontosan meg kell határoznom, hogy a főszereplőnek mik a céljai az adott fejezetben, hogy mennyit fejlődik és, hogy ki a "gonosz", aki hátráltatja ebben. Ezután felépítem a dramaturgiát (az eseményszálakat), majd fejezetekre bontom az egész történetet. Minden fejezetnek szórakoztatónak kell lennie, ezért ezzel akár heteket is eltöltök (csak azért, hogy menet közben néha felrúgjam az egészet :)). De amint ezek megvannak, egyszerűnek tűnik a feladat, hiszen már »csak« követnem kell a jól kidolgozott, több heti erőfeszítéssel megvalósult tervemet. Csakhogy olykor az ötletek időközben is megrohamoznak, így néha változtatni kell, vagyis muszáj egy kicsit rugalmasnak lennem. Persze úgy gondolom, minél több könyvet írok majd a jövőben, idővel annál gyorsabb és rutinosabb leszek. Ezért is lehet érdekes, hogy már az írói tapasztalataim elejétől fogva megosztom a gondolataimat, hiszen egy vérprofi író lehet másként számolna be az írásról, pedig biztosra veszem, hogy elsőre nem megy zökkenőmentesen. Sokan ezért is adják fel az írást, mert nem kapják meg azt az eredményt, amit azok az írok, akik már a századik könyvüket írják. Nehéznek tűnik, mert az is. De minden a gyakorláson múlik.”

Mi az, aminek a vázlatba feltétlen bele kell kerülnie?

„Szerintem – magamból és Az Ősi erők gyermekeiből indulok ki –, amit a kezdő írok sokszor el tudnak rontani, ha nincsen meg az idővonal. Könnyen el lehet veszni az időben, miközben írsz. »Hány nap is telt el? Most akkor ő mikor született? Mikor csatlakozott a családhoz? Mikor is érettségizett?« Ha pedig ezek nincsenek meg, úgy el lehet veszni a történetben, nemcsak az idő szempontjából, de a cselekedetek szempontjából is. »Eltelt már elég idő a halál után, időszerű, ha adott ponton már nincs állandó rossz kedve egy karakternek? Ezt már mondta neki is vagy csak a húgának?« Fontos mindig szem előtt tartani a történetünk és a karaktereink szempontjából releváns időbeli kérdéseket, hogy végig logikus és követhető legyen a cselekmény időbelisége. Mindezek alapján én elengedhetetlennek tartom a megfelelően kidolgozott idővonalat egy történet vázlatában.”

Az eddigiekben tehát négy lépést érintettünk: szó volt a kezdeti motivációról és a szándékról, az ötletelés koncepciójának kialakításáról, az előtervezésről, illetve a vázlatolásról. Ezek természetesen nem kizárólagos lépései a könyvírásnak, hiszen a fentiek M. L. Eperke, Az Ősi erők gyermekei szerzőjének személyes tapasztalatain alapulnak. A blogbejegyzés segítő céllal, kedvcsináló gyanánt jött létre, így jövő héten (07. 22-én) máris folytatódik: érkezik a Hogyan írjunk könyvet? – 2. rész, amely a könyvírás további folyamatain túl, apró írói tanácsokra és trükkökre is kitér majd.

Addig is, jó olvasást és inspirálódást kívánunk mindenkinek! :)