Elérkeztünk a kész kéziratot követő lépésekhez, szerkesztés, illetve a kiadás folyamataihoz, vagyis ahhoz a várva várt, ambiciózus utazáshoz, melynek révén a (leendő) írók megoszthatják történeteiket a nagyvilággal. A könyvkiadás megkezdése bár hihetetlenül vonzó és kifizetődő lehet, egyúttal megterhelő is, hiszen magában foglalja az íráson túl, a szerkesztést, a marketinget, a terjesztést, illetve sok más egyéb kihívást is. – Az első lépés mindenekelőtt a kész kézirat, melyet sok-sok kutatás, tervezés, illetve szerkesztés előz meg; ezekről a lépésekről bővebben ide kattintva olvashattok. :)

A továbbiakban M. L. Eperke, Az Ősi erők gyermekei írója osztja meg eddigi tapasztalatait azzal a céllal, hogy a leendő szerzők akárcsak egy picit is magabiztosabban vághassanak bele a könyvkiadás izgalmas utazásába. A blog tehát továbbra is Eperke személyes élményein alapul, segítségképp, illetve kedvcsinálóként íródik, és egyfajta támaszként szolgál az írnivágyók (vagy bárki érdeklődő :)) számára.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezúttal nem a „hagyományos útról” – melynek során a szerzők irodalmi ügynökséget keresnek és ilyen módon szerződést kötnek a kiadóval – lesz szó: a független kiadás kerül előtérbe, vagyis Eperke a magánkiadásról mesél majd, ugyanis az eddig elkészült két kéziratát (Az Ősi erők gyermekei I. és II.) ilyen módon indította el a publikálás útján. – Bár Az Ősi erők gyermekei II. még nem jelent meg, most már sejthetitek, hogy igencsak közeleg Amélia történetének folytatása… :)

A magánkiadás előnyei közé tartozik többek között, hogy a szerzők nagyobb kontrollt élvezhetnek munkájuk felett, illetve sok belefektetett energiával szélesebb közönség figyelmét ragadhatják meg. Ez viszont egyúttal az aktív reklámozás szükségességét is jelenti, mind a közösségi médiában, mind pedig a különböző könyvrendezvényeken.

***

Milyen lépések előzik meg azt, hogy egy könyv a könyvesboltok polcaira kerülhessen?

„A magánkiadásban az első lépés, hogy átnézze a történetet egy lektor. Ez nem kötelező, de személyes tapasztalatból kiindulva, erősen ajánlott. Mostanában gondolkodtam előolvasókon is, hogy egy kis csapatot szerezzek magam köré, remélhetőleg ez sikerülni is fog a közeljövőben. Miután megkapom a lektorit, utána annak segítségével átírom a könyvet. Vannak tanácsok, amiket megfogadok, vannak, amiket nem, de minden esetben figyelembe veszem őket. Ezek után kerül a kézirat a szerkesztőhöz, egy olyan személyhez, aki nem kötődik érzelmileg a tartalomhoz, így más szemmel, új megvilágításból tudja átnézni a kéziratot, tömörítheti a mondatokat, átformálhatja a szöveget. Igazából bármit megtehet, amit az íróval el tud fogadtatni. A szerkesztő ezután visszaküldi a kéziratot, én pedig megnézem, mit fogadok el és mit nem. A szerkesztő után pedig a korrektúra a következő, aztán meg a tördelés. Legvégül pedig a nyomda.”

Hogyan kereshetünk szerkesztőséget, miután kész van a kéziratunk? Milyen lehetőségek vannak a kéziratleadásra?

„Emlékszem, először én is a sötétben tapogatóztam, mert nem tudtam hogyan követik egymást az egyes folyamatok. Mindenképpen azt mondanám, hogy elsősorban az interneten érdemes nézelődni, hiszen sokan foglalkoznak magánkiadással. Valaki azt mondja, jobb, ha több kézen fut át a kézirat, több szem látja/nézi át, így külön szerkeszthető, tördelhető, korrektúrázható. Valaki azonban nem szeret több irányba mozogni és inkább egy helyre viszi a munkáját. Ez a kérdés nagyon megosztó és nem biztos, hogy én vagyok az, aki a legjobb tanácsot tudja adni ezzel kapcsolatban, hiszen még én is próbálgatom, hogy mi lehet a legjobb mód. Az első kéziratomat én egy olyan helyre vittem, amit az interneten találtam, a második kéziratom esetében viszont váltottam, és jelenleg egy olyan szerkesztőséggel dolgozom együtt, ahol a szerkesztés, a korrektúra és tördelés külön emberenként működik. Eddigi tapasztalataim alapján, talán utóbbi a jobb lehetőség.”

Te a könyvírás melyik fázisában kezdtél el szerkesztőséget keresni?

„Az igazság az, hogy én ezt nagyon elrontottam, mivel nem értettem a könyvkiadáshoz egyáltalán. Még a folyamatokkal sem voltam teljesen tisztában, így az én kéziratom már régen készen volt, amikor még csak elkezdtem szerkesztőt keresni. Ha visszapörgethetném az időt, a következőképpen gondolkodnék: kitalálnám, hogy az írással akarok foglalkozni, előre keresnék egy szerkesztőt (csapatot vagy külön-külön személyeket) és csak utána kezdenék bele komolyan az írásba. Ez azért fontos, mert egy szerkesztő nagyon sok olyan hasznos és segítő tanáccsal láthat el, amiket a kezdő írópalánták még nem tudhatnak, ismeretükben viszont valószínűleg nem kell majd négyszer újraírni a történetet vagy hatszor újrakreálni a borítót, mint ahogy kezdetben ez velem történt. :) Bár nem mondhatom, hogy nem fejlődtem és tanultam a hibáimból.”

Vannak feltételei annak, hogy benyújtsunk egy kéziratot?

„Mint nemrég megtudtam, a szerkesztő (magánkiadásban) visszautasíthatja a könyvet és azt mondhatja, hogy na ez nagyon rossz, írd újra. De szerencsére velem ez még nem fordult elő. Remélem nem is lesz ilyen soha. :D”

Hogyan tovább, ha készen van az összes szerkesztői folyamat? Hogyan adhatjuk ki ténylegesen a könyvünket?

„Ha készen van a szerkesztés, korrektúra, tördelés, grafika/borító, akkor irány a nyomda. Nyomdát nagyon könnyen lehet találni, talán könnyebb, mint szerkesztőt (saját tapasztalat). A nyomda lehet még kérni fog egy-két javítást a kéziratoddal kapcsolatban, de egy jó tanácsot hadd osszak meg veletek: ne Wordben csináljátok a tördelést. Ha a szerkesztőd azt mondja, hogy márpedig de, akkor mindenképp váltsatok, mert nem minden nyomdánál fognak tudni dolgozni a Wordben készített tördeléssel, így előfordulhat, hogy elölről kell majd kezdeni olyan lépéseket, amik egyébként már készen vannak. Szerencsére azonban sok tördelői program van, például az Indesign is ilyen. Ha valamiben, akkor ebben bízhattok bennem. :D”

+ 1 tipp:

Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a szerzői jogi törvényekkel, illetve egyéb jogi vonatkozásokkal a kéziratunk kapcsán. Jó tanács: már a publikálás előtt érdemes ismerkedni a magyar szerzői jogi szabályokkal, így biztosítva a saját szellemi tulajdonunk védelmét. Mindig, minden esetben elengedhetetlen, hogy megfelelően utánanézzünk a dolgoknak, így ez a „szabály” a magánkiadás egyes folyamataira is ugyanúgy vonatkozik, legyünk elővigyázatosak. :)

***

Reméljük, hogy Eperke élményei révén kicsit ti is beleláthattatok abba, hogy hogyan is zajlanak az egyes könyves folyamatok, illetve, hogy milyen lépések előzik meg a kiadást. Az írás szabadság, így, ha örömötöket lelitek benne, továbbra is arra ösztönzünk titeket, hogy ragadjatok tollat, kezdjetek írni, és amíg jólesik, meg se álljatok! Higgyétek el, varázslatos dolgok születhetnek így, bízzatok magatokban! :)

***

Mindenképp látogassatok el Eperke Instagram oldalára (@mleperke), hiszen különféle könyves és egyéb érdekességekről olvashattok egy-egy bejegyzésben vagy történetben, ráadásul 1500 követőnél nagyon izgalmas nyereményjáték várható!

Ha kérdésetek van, esetleg megosztanátok velünk egy-egy gondolatot, írjatok a bejegyzéshez fűzhető megjegyzésekben! :)