Vélemények
Instagramon már többször jött velem szembe a kötet, és nem tudtam szó nélkül elmenni mellette. Tipikus esete annak, amikor egy csodaszép borító megfog, és addig nem ereszt, amíg meg nem tudod, hogy mit rejt. Nagyon sokszor ez alapján ítélek, ami annyira nem jó tulajdonság, de a legtöbbször bejön, és ez Az Ősi erők gyermekeinél sem volt másképp. Az Emma Carstairs és Julian Blackthorn vibe miatt nálam már nyert ügye volt. Nem volt kérdés, hogy meg kell ismerjem L. M. Eperke és Az Ősi erők gyermekeit.
Egy nagyon könnyen és gyorsan haladós történettel van dolgunk. Már az elején szépen, lépcsőzetesen vezet be minket a regény világába. Fejezetről-fejezetre építve fel azt. Bemutatja a környezetet, a karaktereket, de nem túl gyorsan, így kellő időt hagy arra, hogy megszülethessenek az első benyomások, és kiválasszuk a számukra szimpatikus szereplőket. Amélia egy szorgalmas, okos lány, akivel nem bánt eddig kesztyűskézzel az élet, ő mégsem adta fel, és tesz azért, hogy elérje a céljait. Szimpatikus, annyira sokat nem beszél, inkább csendes megfigyelő, de ahogy haladunk úgy nyílik meg egyre inkább előttünk, és megmutatja, hogy jóval több annál, mint egy elárvult lány. Aztán ott van Lucienne, aki már az első megszólalásával belopja magát az ember szívébe, és tudod, hogy nagyon szoros barátság fog kialakulni köztetek, mert nem lehet nem szeretni. Kicsit kotnyeles, túl sokat beszél, de abszolút helyén van a szíve, és nem fél kimondani azt, amit gondol. Damien eleinte szintén csendes, kicsit goromba, de mindez csak a látszat, hiszen ő jóval több ennél. Kell neki időt hagyni, hogy a maga ütemében bontsa ki a szárnyait, és annak éljen, ami igazán fontos neki. Emellett már az első fejezeteket áthatja egyfajta mágikus légkör, titokzatosság és egy olyan világ, ami bármelyik pillanatban betörheti az ablakokat. Roland, Amélia nagybátyja súlyos titkokat rejteget, amik azzal fenyegetnek, hogy mindent megváltoztatnak, és darabjaira törik a már ismert világot. Tarts te is Améliával és légy részese Az Ősi erők gyermekeinek.
A kezdő fejezetek után egyre gyorsul a tempó, egyre több mindenre derül fény, és egyre inkább azt érezteti a cselekmény, hogy érdemes figyelni, mert a java csak ezután következik. Misztikum, baráti kapcsolatok, érzelmek és egy ősi történet, ami mindent megváltoztat. Nemcsak Amélia kötete ez, hanem a francia ikreké is. Tele van mágiával, szabályokkal és egy olyan légkörrel, aminek a segítségével könnyen szelheted a lapokat.
A kötet különlegessége, hogy nemcsak a fejezetek rövidek, hanem meghatározatlan időközönként illusztrációk is előfordulnak. Ezek egytől egyig tökéletesen illenek a cselekményhez, és szépen kiegészítik a leírt szavakat. Mindenképp pozitívum, hogy belekerültek Az Ősi erők gyermekeibe. Táptalajul szolgálnak ahhoz, hogy minél pontosabban el tudjuk képzelni a karaktereket, az adott jelenetet és a hangulatot is felpezsdítik ezek az artok.
A cselekmény könnyed, olvastatja magát, néhol nagyon egyszerű, de ahol kell ott odacsap az asztalra és megmutatja, hogy van benne erő. Első szerzős regényről van szó, ugyanakkor látom benne a fantáziát, és a végére egész szépen összeáll a történet magja. Az eleje csak a bevezető, ami ahhoz kell, hogy belecsöppenjünk az írónő által megálmodott világba, és úgy, ahogy Amélia, mi is apránként jövünk rá a különlegességekre és azokra az elemekre, amiket M. L. Eperke specifikusan ehhez a regényhez álmodott meg.
A helyszín Magyarország, azon belül is Győr, de sokszor elfelejtettem, hogy bizony kicsiny hazánkban játszódik a történet. Továbbá kapunk egy csipet drámát, még több titkot, érzéseket, kakasviadalt (egyik kedvenc jelenetem a két fiú között), és érdekes mellékszereplőket is. Az egyik ilyen Dominik, akit nem tudtam nem a szívembe zárni. Erős kiskrapek, akire mindig lehet számítani. Feldobja a legkomorabb hangulatot is, és boldog percekkel tölti meg azokat.
Az elvárások csapnak össze az álmokkal. Egy magasztosabb cél az egyénnel. Egy kisebb elem a kerékben az egész gépezettel. A kötelesség a szórakozással és a vágyakkal. Damien által érzelmek hadát éljük át, ugyanúgy, ahogy Amélia oldaláról. Ők ketten fogják össze Az Ősi erők gyermekeit, és ők azok, akik viszik a hátukon a cselekményt és az egész kötetet. Ha zsánerbe osztanám be azt mondanám, hogy found family és talán a későbbiekre nézve friends to lovers, na meg szerelmi háromszög. Mindenesetre különleges és mágiával átitatott olvasmány M. L. Eperke első regénye. A kötet befejezése pedig adrenalinban gazdag, pörgős és erősen wow faktoros. Várom a folytatást!!
Írta: U. Panna
Weboldal: -
Weboldal: -
Az Ősi erők gyermekei egy olyan történet, amit az ember nemcsak olvas, hanem átéli minden pillanatát. A könyv bár kiragad a valóságból és a fantasy világába repít át, mögöttes érzelmei nagyon is valósak. Olyannyira, hogy kész érzelemvasútra ültetik fel az olvasót, ahol együtt száguldhat a szereplőkkel a fokozódó rejtelmek között. Ezáltal mutat be egy olyan különleges világot, ahová a történet elolvasását követően mindenki vágyik. És nemcsak azért, mert a varázslat és a misztikum vonzóvá teszi; legfőképpen a szereplők kivételessége az, amitől igazán lenyűgöző a történet.
Már régóta figyelemmel kísértem Eperke könyvének útját, és nagyon hálás vagyok neki a recenziós példányért! Köszönöm szépen!♥
A történet nem okozott csalódást. Szeretem a fantasykat, na de még azt mennyire, amikor Magyarország a helyszíne! Szóval igen belopta magát a szívembe Amélia története.
A cselekményszál nagyon pörgős volt. Az ember csak kapkodta a fejét a fejezetek között. A legérdekesebb dolog nekem pontosan a fejezet címek voltak, egy-egy kiragadott mondat az adott részből. Szerintem ez eléggé felcsigázza az embert a fejezetek elején. De vissza a történethez, nem igazán mondanám egy boldog történetnek, mert mindenhol csak a szomorúsággal találkoztam. Ifjúsági könyvként igen nehéz témát dolgoz fel, az árvaságon át a családon belüli erőszakig.
De mellette egy olyan egyedi világot tár elénk, amit alig várom, hogy közelebbről is megismerhessek! Az Ősik világa még sok titkot tartogat számunkra a következő részekben is, hiszen még csak most kezdődött el az igazi utazás. Eperke nagyon odatette magát a függővégben is. Csak győzzem ki várni a négy barát további kalandjait
A szereplők még nem igazán kötődnek hozzám, nem tudtam őket eléggé kiismerni hozzá, de eddig Lucienne áll legközelebb a szívemhez. Valahogy őt sikerült úgy rendesen megkedvelnem a leírtak alapján
Ha szereted a Magyarországon játszódó fantasy történeteket, vagy csak a fantasyt egy kis családi drámával megspékelve, akkor ajánlom figyelmedbe Az Ősi erők gyermekei c. könyvet!
Elsősorban nagyon köszönöm @mleperke a megkeresést, nagyon örültem neki. Már jó ideje a tbr listámon szerepelt a könyv és kíváncsian vártam milyen lehet.
A borítója nekem nagyon tetszik és csak mégjobban fokozzák az élményt a könyvben szereplő mesés illusztrációk is.
A történet nagyon izgalmas volt és tetszett, hogy Magyarországon játszódott az egész, azon belül is főként Győrben.
Amélia a főszereplőnk éli az életét és a fejlemények kibontakozását vele együtt tapasztalhatjuk meg és vele együtt kapunk betekintést egy olyan világba aminek nem is tudtunk a létezéséről pedig egész végig a szemünk előtt volt.
A karakterek közül szinte mindenkit megszerettem, de kedvencet jelenleg nem tudnék mondani.
A történet talán kicsit nagyon begyorsult a könyv vége fele, de nem volt nagyon zavaró.
Kalandos volt, érzelmes és izgalmas. És bár egy ifjúsági fantasy sorozat első részéről van szó komolyabb témák is megjelentek a történetben.
Én várom már a folytatást és a válaszokat a megválaszolatlan kérdésekre és, hogy hogyan folytatódik hőseink kalandja a továbbiakban.
Amélia élete egy pillanat alatt összeomlik, amikor nevelőszülei balesetet szenvednek. A nagybátyja, Roland, befogadja őt egy titokzatos intézetbe, ahol megismeri Roland gyerekeit. Amélia észreveszi, hogy különös dolgok történnek körülöttük, és kezdi sejteni, hogy Roland titkokat rejteget. Eközben válaszokat keres a családja múltjával kapcsolatban és próbálja megérteni, miért viszonyul Roland olyan ellenségesen az apjához. Az idő azonban ellene dolgozik, mert Amélia életének és családjának sorsa egy ősi történet részévé válik, amely sokkal régebbi, mint gondolná.
Ha pár szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor azt mondanám, hogy egy szórakoztató, kissé misztikus olvasmány minek a szereplői könnyen megszerethetőek. Van benne fantázia az biztos. Szimpatikus volt Amélia személyisége és könnyen tudtam vele azonosulni, ugyanis én is jártam már hasonló cipőben mint ő. Lucienne-t és Damien-t a többi karakterrel együtt gyorsan megszerettem ahogy haladtam a fejezetekkel és a szálak elkezdtek kibontakozni, miközben a könyv misztikumának köszönhetően folyamatosan éreztem a késztetést, hogy olvassak. Ahogy haladtam a történettel, annál inkább kezdett ellenszenves lenni Roland. Olyannyira beszippantott az írónő által alkotott világ, hogy képtelen voltam letenni a könyvet és még többet és még többet akartam. Nagy meglepetésemre a kötetben illusztrációk voltak, melyek rendkívül sokat hozzáadtak az olvasási élményhez és gyorsan kedvenceim lettek, miközben segítettek elképzelni azt a világot, amit az írónő, M. L. Eperke megálmodott.
A könyv M. L. Eperke első regényeként debütált és úgy érzem, hogy egy kellően szórakoztató könnyed olvasmányt sikerült ezzel letennie az aszaltra. Alig egy nap alatt el is olvastam a kötete ezért kíváncsian várom a könyv folytatását.
Minden kép ajánlom a könyv olvasását, ha valami új és izgalmas ifjúsági fantasy-t keresel.✨
"..Az álmok csupán ki nem mondott érzésekből fejlődött gondolatok, amelyek éjszaka látogatnak meg minket. Hiszen ébren a fontosabb teendőkkel van elfoglalva az agy, de éjszaka nincs egyéb dolga, pihenésképpen előszeretettel vetíti ki azokat a gondolatoka, amelyeket alapvetően mélyen eltemet magában…„
A történet egy fiatal lányról szól, Améliáról, aki egy baleset során elveszítette nevelőszüleit, így nagybátyjához került. Első benyomásra Amélia azt gondolja, hogy egy átlagos családhoz fog tartozni, de kis idő után észreveszi maga körül a furcsa, varázslattal teli jeleket. Szerencsére a lánynak nem kell egyedül megküzdenie ezzel a misztikussággal, hiszen Roland örökbefogadott gyermekei végig kísérik ezen az „úton”.
És hogy mire számíthatsz a könyv olvasása során?
Különleges, nem átlagos képességgel bíró karakterekre
Magyarországon és azon belül Győrben jatszódó , különleges történetre.
Hiába egy ifjúsági fantasy regényről beszélünk, igazán valós érzelmeket dolgoz fel, gondolok itt pl a betegségekre , a halálra és azok feldolgozására..
A könyv borítójáról muszáj beszélnem, mert egyszerűen gyönyörű illetve meglepetésemre, a könyvben is csodás illusztrációk találhatóak, oda vagyok értük!
Nagyon várom a folytatást, ugyanis én azt érzem, hogy ez csak nagyon a kezdete ennek a furcsa világnak, ez a könyv éppen csak a felvezetés volt … Sok minden lapulhat még Eperke tarsolyában, ezt biztosan tudom! Illetve azt is meg kell említenem, hogy még ehhez hasonló világgal nem találkoztam, nagyon tetszik a történet egymásra épülő, részletes felépítése. Az írónő Az Ősi erők gyermekei sorozat nyitókötetével debütált, szerintem izgalmasra sikeredett első regénye, és iszonyatosan várom a további munkásságait!
Elsősorban szeretném megköszönni @MLEperke a bizalmat és a lehetőséget! TBR listás volt a regényed, de így hála neked hamarabb juthattam hozzá! Köszönöm!!
A könyv borítójáról és belsejéről szeretnék elsősorban pár szót mondani.
Nagyon gyönyörű munkát végezett @carytriesart ! Olyan különlegessé és varázslatossá tette az a sok illusztráció, hogy csak ámúltam és bámúltam…
Hatalmas nagy kedvencem lett Eperke legelső regénye! Olyan különleges volt!
Annyira beletudtam képzelni magam a karakterekbe, hogy valósághűvé vált az egész történet. Nagyon ritka, amikor ezt érzem és olyan jó érzés volt ezt újra átélni!
Amélia karakterét tartottam a legerősebbnek és nem csupán azért, mert a szüleit és a nevelőszüleit elvesztette, hanem azért is, mert az eddigi életét végig hazugságba élte le. Mégis talpra tudott álni a sok fájdalom után, amik csak úgy jöttek szembe vele mint egy tornádó.
És itt van Damien… nagyon sokban hasonlítanak szerintem. Hamar megkedveltem az ő karakterét is. A becenév, amit Améliának adott, nagyon belerögzűlt a fejembe. Romantikusnak és meghittnek tartottam az egész történet alatt.
*Egyébként az egyik kedvenc idézetem az az, amikor elsőnek szólítja Améliát Damien mentának. Ki gondolta volna igaz?*
Nagyon nagy izgalommal várom a folytatást, ugyan is úgy érzem, hogy ez nagyon egy sejtelmes kezdete volt ennek a félig-meddig furcsa világnak.