M. L. Eperke első könyvében, Az Ősi erők gyermekei c. regényben a furcsa rejtélyek közepette felszínre törő fantasy világ legkülönlegesebb pillanatait élhettük át, miközben veszedelmes titkokra derült fény Amélia életében. És tekintve, hogy a folytatás, Az Ősi erők gyermekei II. megjelenése igencsak közeleg, mindez még csak a kezdet! Ha tehát olvastátok Eperke, Az Ősi erők gyermekei c. könyvét, és kíváncsiak vagytok arra, hogy hogyan is született meg az Ősik lebilincselő története, illetve, hogy mire is számíthatunk Amélia kalandjainak folytatásában, a mai blogbejegyzés Nektek szól! :)

***

Az Ősi erők gyermekei egy olyan ifjúsági fantasy történet, amely műfaja ellenére számos nehéz témával birkózik meg. Mi ihlette a történetet?

„Bárcsak mondhatnám, hogy valami magasztos cél ihlette a történetet, de az az igazság, hogy a történet magja a 14 éves kori énem agyából pattant ki. :) A fantázia világa mindig is vonzott, mert nehezen tudtam elfogadni azt a képet, amit a valóságról kialakítottam: azt az egyszerű, fekete-fehér világot, amit a szüleimtől is láttam. A könyvek azonban mindig is képesek voltak elvarázsolni engem, olyan módon, ahogyan egy film vagy sorozat sosem tudott. Hiszen a könyvek nemcsak szórakoztatnak, hanem kihívást is jelentenek a képzeletemnek, és egy olyan világba repítenek, amelyet én magam alkottam meg. Pontosan ezt az élményt szerettem volna megosztani másokkal a történetemen keresztül. Egy olyan világot akartam bemutatni, amely nem teljesen idegen a valóságtól, mégis elég különleges ahhoz, hogy az olvasó fantáziáját is megmozgassa.”

Mennyire vitted bele a saját személyiségedet a történetbe, esetleg valamelyik karakterbe?

„A saját személyiségemet talán Lucienne karakterében jelenítettem meg itt-ott. Úgy éreztem, a saját jellemem Améliához túl komolytalan. Mindenképp azt szerettem volna, hogy Az Ősi erők gyermekei történetének egy határozott, szorgalmas főszereplője legyen, akit nyomnak az élet karcolta sebek. És Lucienne nem ilyen. Bár még rá is vár egy-két nehézség, az első részben ő a gondtalan napsugár, aki minden helyiségbe belépve boldogságot hoz.”

Kinek ajánlanád elsősorban Az Ősi erők gyermekeit?

„Az Ősi erők gyermekei nem csupán egy egyszerű regény, hanem egy mélyebb üzenetekkel teli mű, amely számos olyan érzelmi kérdést vet fel, amelyek bárki életében aktuálisak lehetnek. A történetben a valóság és a fantázia határai elmosódnak, így azok számára is izgalmas olvasmány lehet, akik a mindennapokban keresik a mágikus pillanatokat. A regény szereplői az életük értelmét és útját keresik, mely érzés sok olvasó számára ismerős lehet. Ezért ajánlom ezt a könyvet mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztálynak, különösen azoknak, akik szintén keresik saját életük útját.”

Egyébként Eperke története számomra is elsősorban azért különleges, mert a fantasy világ izgalmai mögött valódi érzelmek bújnak meg a karakterek életében. :)

***

Megragadva Eperke fenti gondolatait, fontos látnunk, hogy egy történet megírása nemcsak a fantázia és a kreativitás ötvözete, hanem egy olyan sokrétű vállalkozás, amelyhez elengedhetetlen a motiváció, az elkötelezettség, valamint a kitartás. Hiszen ezen tulajdonságok segítségével küzdhetünk meg azokkal az akadályokkal, amelyek bizony elkerülhetetlenek a könyvírás során. Mivel Eperke elsőkönyves íróként nemrég cseppent bele ebbe a világba, frissek az élményei azzal kapcsolatban, hogy milyen akadályok gördülhetnek elénk egy könyv megírása alkalmával. Az alábbiakban tehát erről olvashattok, Az Ősi erők gyermekei történetének tükrében.

Mennyi ideig tartott megírnod a történetet, egészen a tervezéstől a könyv legvégső állapotáig?

„Az első könyvem címe az volt, hogy A Vér Nem Hazudik. A történet alapja nagyon hasonlított Az Ősi erők gyermekeire, ugyanis szintén egy Améliához hasonló lányról szólt, bár utólag visszaolvasva kissé kidolgozatlan személyiséggel. Annak a lánynak tűzbalesetben halnak meg a szülei és egy olyan gazdag férfi fogadja örökbe őt, aki már több gyereket is örökbe fogadott ezelőtt. Szóval alapjaiban tényleg nagyon hasonlít. :) Azt a könyvet nagyon sokáig írtam, talán volt egy év is, mire teljesen kész lett. Nem volt szerkesztőm, de tudtam, hogy valakinek át kellene néznie a történetet, így Panna, a kedves blogíróm olvasta át. Korábban még nem gondolkoztam előre, illetve nem volt egy alapos, jól kidolgozott tervem az íráshoz, pedig enélkül ma már tollat sem ragadnék. A Vér Nem Hazudik történetét tehát csak írtam és írtam, miközben sorban eszembe jutottak az ötletek, majd ahogyan a történet sodródott, egyszer csak eljutottam a végéhez. Így lett majdnem 700 oldal. A Vér Nem Hazudik ilyen módon nem ment át a lektori próbáján sem, dramaturgiailag át kellett fogalmaznom az egészet. Aztán lett belőle Kék Vér, amit szerintem nem is nagyon kell kommentálnom, hogy miért nem ezzel mentem tovább. :D Lényeg a lényeg, hogy egyetértően leszavaztuk a Kék Vért, ami egyébként azért Kék Vér, mert abban a verzióban az Ősiket Génkuknak neveztem, és kék volt a vérük. Ezt követően született meg Az Ősi erők gyermekei. Hosszú út vezetett tehát idáig, de egyértelműen megérte minden pillanat, hiszen minden akadály egyfajta tanulási folyamat volt számomra.”

***

Elérkeztünk a blogbejegyzés legizgalmasabb pontjához, Eperke mesélt ugyanis néhány mondatban Az Ősi erők gyermekei közelgő 2. részéről is! Remélem Ti is ugyanolyan izgatottan várjátok a folytatást, mint én. Megsúgom, hogy már tényleg nincsen olyan messze a pillanat, hogy újra beszippantson minket az Ősik története… Addig is, kövessétek Eperkét Instagramon a további részletekért (@mleperke)! – Most zajlik az 1500 követős nyereményjátéka is, amelyben Ti is részt tudtok venni 08. 14-ig. :)

Bár még nem jelent meg a folytatás, tudnál mesélni néhány szót arról, hogy mit is várhatunk Az Ősi erők gyermekei 2. részétől?

„Amélia története a második részben egy újabb, izgalmas fejezettel bővül. Bár úgy érezte, már rátalált élete útjára, az élet újabb és váratlan kihívásokkal állítja szembe. Ebben a kötetben bemutatásra kerül az Ősi bizottság, amely lehetőséget ad az olvasónak, hogy mélyebben megismerje az Ősik történelmét. Az új karakterek és helyszínek mellett a négy fiatalnak nem csak saját belső démonaikkal, hanem az Ősi világ rejtélyeivel és veszélyeivel is meg kell küzdeniük. A történet dinamikája és mélysége az első részhez képest sokszorosára nő, és a romantikus szál is intenzívebbé válik. Ha azt gondoltad, hogy az első kötet izgalmas volt, készülj fel, mert a második rész minden eddiginél megkapóbb élményt ígér!”