Papírt-tollat elő, könyveket kinyitni, megérkezett a Hogyan írjunk könyvet – 2. rész, avagy az útmutató azok számára, akik belekóstolnának az írói fortélyokba, de nem tudják hogyan is fogjanak hozzá: M. L. Eperke igyekszik mankót nyújtani a könyvíráshoz, mesél konkrét lépésekről és folyamatokról, ezenkívül tippeket/tanácsokat oszt meg az olvasókkal. Fontos, hogy minden, ami ebben a bejegyzésben olvasható, Eperke eddigi tapasztalatain alapul, kedvcsinálóként és segítségképp íródik, nem kőbe vésett szabályrendszer, hanem inspiráció, támasz vagy kezdőlöket, kiegészülve Eperke első könyvének, Az Ősi erők gyermekeinek írói érdekességeivel. :)

Az első részben szó volt a szándék kérdéséről, az ötletelés koncepciójáról, az előtervezésről, illetve a vázlatolásról. Innen folytatjuk, és bár a kézirat lépéseit tekintve, már „csak” a fejezetekre bontás van terítéken, segítő tanácsból annál több van.

Tehát – az 1. rész alapján – van egy szuper vázlatunk, vagyis ténylegesen elkezdhetjük írni a történetünket. De hogyan is bontsuk fejezetekre a folyószöveget?

A fejezetek jelentik a rendszert és a koherenciát az olvasók számára, hiszen az egyes szakaszok strukturálják az írást, így segítve a történet átláthatóságát, megértését és áramlását. Továbbá a fejezetek lehetővé teszik egy-egy új fejlemény bevezetését, a hangsúly áthelyezését egy új szereplőre/cselekményre vagy éppen növelhetik a feszültséget. Lényeg a lényeg, mindenképpen élvezetesebbé teszik az olvasást, ezért fontos, hogy a saját írásunkban is megtaláljuk azt a megoldást, amivel logikus „rétegeket” ágyazhatunk a szövegünkbe. Ez történhet például időszakok, helyszínek vagy tematika alapján, a lehetőségek száma végtelen, ameddig logikus a szerkezet. :)

Nehéz fejezetekre bontani a könyvet, illetve szükséges címet adni a fejezeteknek?

„A fejezetekre bontást nem nevezném nehéznek, hiszen egy adott fejezet alapot biztosít, igazodva a fő történetszálhoz. Az írást is segíti azzal, hogy átláthatóságot csempész a történetbe, sok-sok új írói megoldással, amivel izgalmasabbá lehet tenni egy könyvet. Illetve, még akár a legvégső esetben is változtathatunk a fejezetek bontásán, én is szoktam. Az Ősi erők gyermekei példáját hozva, velem többször előfordult, hogy azt gondoltam, ide jó lett volna egy Damien-Amélia szál vagy itt jobban ki szeretném fejteni Roland érzéseit, így beszúrtam egy fejezetet. Szóval ez nálam sajnos még a végsőkig is változhat, egyelőre. De ez egyben jó is, hiszen pont emiatt nem teher, hanem segítség a fejezetbontás, jobb lesz tőle a történet. :)”

„Alapvetően sok esetben nincsenek is fejezetcímek, de én mindig szerettem, ha vannak. Egy cím lehet olyan, mint egy kis előzetes az adott fejezetről, vagy épp ellenkezőleg, hiszen előfordul, hogy »mindblowing hatást« kelt azzal, hogy az adott fejezetcímet olvasva végül teljesen más kerekedik ki a történetből. Mindkét változat nagyon izgalmas, szóval én szeretem ezt a megoldást. Az én könyvemben ez kicsit máshogy épül fel, mivel minden fejezetcím egy elhangzott mondat, amit valamelyik szereplő mondott. Így mindig törekszem arra, hogy egy olyan párbeszédrészletet találjak, ami lefedi – vagy legalább sugallja az olvasónak – miről is lehet szó.”

Sorban “kell” haladni a fejezetekkel vagy az a fontos, hogy az ember azt írja, amihez éppen kedve van?

„Egyáltalán nem gondolom, hogy sorban kellene haladni, sőt. Szerintem az a legjobb tanács – amit az eddigi tudásom alapján megszereztem –, hogy a cél a könyv mihamarabbi befejezése legyen. Akár kihagyhatunk részeket (a fejezet azért eléggé meredek, ha lineárisan haladunk) vagy konkrét fejezeteket, de fejezzük be. Később majd lehet pepecselni a részletekkel. :)”

Érdemes saját magunknak határidőt szabni az írásban? Úgy gyorsabban haladhatunk?

„Minden író máshogy működik szerintem ilyen szempontból. Én egyben szeretem és utálom is ezt a módszert. Szeretem, mert tudom hol a vége, de a határidő előtti napokban borzasztóan utálom. :) Ha tehetném, lehet évekig írogatnám vagy javítgatnám a történetem, ezért is tartott ilyen sokáig az első könyvem, Az Ősi erők gyermekei megírása.”

Mennyiben segít a rendszeres olvasás a könyvírásban?

„Kifejezetten sokat szerintem. Például, ha úgy érzem, hogy egy-egy történés/cselekményszál nem helyénvaló a könyvemben (így mások esetleg nem szeretnék), de olvasok valami hasonlót egy bestseller könyvben, egyből megjön a bátorságom ahhoz, amit alapból szerettem volna leírni. Bár, ha unokatesómat, Csengét idézem, akkor azt mondanám, hogy »attól még, mert valaki leírja, neked nem kell.« De sokszor tetszik a fogalmazásmód és az írói stílus is egy-egy könyvben, ráadásul, ha valami szépen van megírva, mindig megjön a kedvem hozzá, hogy valami újat alkossak.”

Amikor újraolvasod a kész írásod, a javítások mellett mindig találsz kiegészíteni/átírni való fejezetet?

„Mindig. Sokat. Van úgy, hogy fejezeteket törlök ki vagy írok újra. De ezzel sincs semmi baj, így tanul az ember és így lesz a történetünk jobb és jobb.”

Vannak olyan “szabályok”, amiket mindig szem előtt kell tartani? Ha igen, mik azok?

„Szeretném kiemelni, hogy szabályok nincsenek szerintem. Mármint a nyelvtani szabályokon és kiadási szabályokon kívül. Minden könyv másmilyen, és ha lennének kötelező értékű dolgok a könyvírásban, egyfajta sablon, akkor nem lennének olyan egyedi kéziratok, mint most vannak. De ha kéne választani, talán azt mondanám, hogy a kiadás folyamatán mindenképpen végig kell mennünk, ha a tökéletességre törekszünk. Szerkesztés-korrektúra-tördelés.”

Mikor jön el az az állapot, amikor a kéziratunk a szerkesztőségbe kerülhet?

„Amint az író késznek ítéli történet szempontjából a munkáját, mehet is. Legyen eleje, közepe és vége. :)”

***

Éppen ezekről lesz majd szó a következő blogbejegyzésben: kész kézirat, szerkesztői folyamatok, kiadás és sok más érdekesség érkezik majd. :)

***

Utóirat tőlünk, Nektek:

Eperkének a vázlatolás a kedvenc lépése. Hogy miért?

„Imádom, hogy egy új, tiszta papír van előttem, amit bármivel kitölthetek. Imádom, hogy szárnyalhat a fantáziám, ilyenkor előnyös igazán, hogy fantasy könyvet írok. De nyilván az írás része is ugyanolyan izgalommal és boldogsággal tölt el. Írónak lenni szabadság.”

Ha valamiért, akkor ezért a szabadságérzetért biztosan megéri belekóstolni a könyvírás rejtelmeibe. :)

Írnivágyók figyelem!

Az írásban rejlő lehetőségek száma határtalan: egy történet azon túl, hogy inspirál, illetve szíveket ragad meg, maradandó hatást gyakorol mind az olvasóra, mind a szerzőre. Így ha érzitek magatokban a potenciált, itt a lehetőség, hiszen az írásnál nincs is jobb mód az önkifejezésre! Ragadjatok tollat és papírt, és máris szárnyalhat a kreativitás! Bízunk benne, hogy ösztönzőül szolgált a blogbejegyzésünk, ha kérdésetek van, esetleg megosztanátok saját gondolataitokat, mindenképp írjátok meg a bejegyzéshez fűzhető megjegyzésekben!